Annak idején én is sokszor nekifutottam különböző fogyókúráknak és mások által agyonmagasztalt életmódprogramoknak, azt gondolva, hogy ez most tényleg tuti lesz. Aztán valahogy mégsem lett az, én pedig újra és újra azon kaptam magam, hogy már megint rendszertelenül és mindenféle következetesség nélkül étkezem és már azt sem tudom, hogy mikor mozogtam utoljára. Akkor aztán újra össze kellett szednem minden erőmet, hogy ismét megharcoljak az életmódváltással, ami valahogy mindig túl nagy falatnak bizonyult és rendszerint úgy éreztem, hogy túl nagy fába vágtam a nem létező fejszémet. Szerencsére ez ma már csak egy rossz emlék és amióta a saját rendszerem szerint élek, azóta sokkal könnyebb betartani a szabályokat, hiszen azok a saját igényeimre vannak szabva. Most megosztom veled is, hogy én hogy álltam neki és milyen elveket veszek figyelembe a mai napig.
Megkerestem azt a sportot, amit szívesen űzök
Nem mondom, hogy könnyen rátaláltam, mert az nem lenne igaz. Mielőtt rájöttem, hogy melyik sportot tudom örömmel űzni vagy egy tucat zsákutcába belefutottam és csak azért mozogtam, mert a megfelelő kinézethez muszáj volt. Őszintén szólva az előtt eszembe sem jutott, hogy a mozgást lehet élvezni is és nem csak megcsinálni, hogy minél előbb túl legyek rajta, mint egy szükségszerű, nem kívánatos, sokszor egyenesen rossz dolgon. Amikor elkezdtem rendszeresen olyan mozgásformát csinálni, ami tetszett, akkor nagyot fordult a világ és rájöttem, hogy én tulajdonképpen szeretek sportolni. A tudatos étkezéstől, az álomkinézettől és minden mástól függetlenül is, csak úgy, mert egyszerűen jó csinálni, mert jó érzések töltenek el közben, mert elégedettebbnek, sőt boldogabbnak érzem magam utána. Annak idején elkövettem azt a hibát, hogy két csoportba soroltam az embereket: akik szeretnek mozogni és akik nem, de aztán rájöttem, hogy ez valójában egy nagy butaság, mert mindenki képes lehet rá, hogy örömöt leljen benne, ha megtalálja a számára megfelelő mozgásformát.
Kialakítottam egy olyan étrendet, amit be tudok tartani
Eleinte azt gondoltam, hogy nem lehet életmódot váltani anélkül, hogy ne kényszeríteném rá magam olyan étrendekre és ételekre, melyek mellett éhezem. Majd csak hozzászokom – gondoltam – hisz, ha másnak bejött, akkor nálam is működnie kell. Aztán persze ez rendszerint nem történt meg, sőt mivel folyamatosan éhes voltam, sokszor “bűnbe” estem, míg végül elérkezett a pont, aminél feladtam az egészet, ami végső soron hatalmas megkönnyebbülés volt. Végül az áttörést egy személyi edző által készített étrend jelentette, aki a saját étkezési szokásaim szerint készítette el azt. Nem kellett olyan ételeket ennem, amiknek még a nevét sem tudtam, sőt tulajdonképpen a legalapvetőbb élelmiszerek szerepeltek benne, amiket akár a sarki közértből is be tudtam szerezni. A későbbieknek nekem nagy segítséget jelentett az Éhezésmentes Karcsúság Szaffival c. blog, ahol rengeteg tanácsra, receptre, iránymutatásra találtam rá és az étrendem végleges formáját is Zsófi írása alapján csiszoltam át.
A változásokat fokozatosan vezettem be a mindennapjaimba
Érthető, hogy a nagy elhatározásunkat követően egyik napról a másikra szeretnénk pozitív eredményeket tapasztalni és hogy emiatt hajlandóak vagyunk akár radikális változtatásokra is. Ez többnyire akkor szokott előfordulni, amikor a tökéletes alakon nyáron kezdünk el dolgozni, hogy nyárra elérjük azt. 🙂 Ám én olyan életmódot szerettem volna kialakítani magamnak, amit hosszútávon, nem csak nyáron, hanem az év többi évszakában, sőt, akár egész életemen keresztül tartani tudok. Szerencsére hamar felismertem, hogy ha ezt eredményesen szeretném véghezvinni, akkor időt kell adnom magamnak és az én érdekemben türelemmel kell lennem, legfőképpen magam iránt. Tudatosítottam magamban, hogy egy hosszabb ráhangolódás nem időpazarlás, sőt az egyik legfontosabb lépés a tudatosan és következetesen átgondolt életmód felé. Ez az időszak kiváló volt arra, hogy olvassak, kérdezzek, tájékozódjak a témában, hogy próbálgassam a különböző ötleteket, tanácsokat, javaslatokat, melyekből ki tudtam válogatni azokat, melyek nálam is működőképesnek bizonyultak és elvetni azokat, melyek nem.
Olyan célokat tűzök ki magam elé, melyeket rövid időn belül el tudok érni
Igyekeztem és tulajdonképpen a mai napig igyekszem a céljaimat több kisebbre bontani és egyszerre csak egyre koncentrálni, arra, amelyik éppen az adott időszakban a legreálisabb. Ez által sokkal több sikerélményben van részem és az elérhetetlennek tűnő álmaim is elérhető távolságokba kerülnek, mely által sokkal élvezhetőbb számomra ez az egész életmódváltósdi. 🙂Régen én is sokszor elkövettem azt a hibát, hogy hajszoltam a céljaimat és túl gyorsan akartam túl nagy eredményeket elérni, mellyel tulajdonképpen nem értem el mást, csak azt, hogy felesleges feszkót generáltam magamban. Ám ezzel saját magunk ellenségé válunk, ugyanis ez esetben úgy lecsappan a lendületünk, hogy még a maradék energiánkat sem tudjuk a megfelelő módon összpontosítani, hasznosítani. Ez esetben pedig egyenes út vezet ahhoz a fájdalmas kudarcélményhez, amit mindannyian szeretnénk elkerülni. Hogy ezt ne kelljen átélnünk és újra meg újra beleesnünk ugyanazokba a hibákba, akkor érdemes hát elaprózni a mérföldköveket, ezzel tudatos tervet készítve a nagy álmaink felé vezető úton.
Ha pillanatnyilag elgyengülök, akkor sem hagyom abba
Életmódváltáskor az egyik legalapvetőbb szempont, hogy emberek vagyunk, nem pedig robotok, akik minden nap ugyanúgy teljesítenek bármi is történjék. Minket sokféle hatás érhet, melyek befolyásolják a kedvünket, a hozzáállásunkat, sőt, még az erőnlétünket is. Egyes napokon pörgünk ezerrel és képesek vagyunk rá, hogy átlépjük a határainkat, máskor meg nehezünkre esik még megmozdulni is és csak kínkeserves szenvedések árán sikerül valami olyasmit csinálnunk, ami nagyjából hasonlít a napi edzésünkhöz. Amikor komolyan elkezdtem foglalkozni az életmódváltással, akkor tudtam, hogy ezt a kiszámíthatatlan tényezőt számításba kell vennem, ha sikeresen szeretném véghezvinni azt, amit elterveztem. Tudtam, hogy lesznek nehezebb napok, amikor engedékenyebbnek kell lennem magamhoz és meg kell engednem magamnak, hogy lelkiismeret furdalás nélkül eltérjek a tervtől. A mai napig előfordulnak olyan napok, sőt hosszabb időszakok is, amikor szükségét érzem annak, hogy kicsit lazítsak a gyeplőn és erőt merítsek a következő szigorúbb periódushoz.
Kép: Freepik
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: